Nincs változás, ha nem a valódi okot találod meg

A problémák mélyén gyakran egészen más okokat találunk, mint amit a felszínen a párok megoldani próbálnak.

Egy házaspár jött el hozzám, akik évek óta lassan leépülő kapcsolatban voltak.

„Elveszítettem valakit, aki fontos volt számomra, életem meghatározó személyisége volt. Az életem ezzel fenekestül felfordult, úgy éreztem a hiányába belepusztulok. A valaha volt mosolygós, vidám lány érdektelenné, legfőképp depresszióssá vált. Fogalmam sem volt róla, hogy ennek romboló hatását a férjem is elszenvedi. Ahogy nem bírtam tudomást venni a világról, úgy elfelejtkeztem róla is.” – mondta el a feleség, amikor először találkoztunk.

Elhidegültek egymástól, nem volt köztük intimitás és a veszekedések tartóssá váltak. Elértek arra a pontra, ahol a helyzet tarthatatlanná vált.

A beszélgetések során először felszíni problémák jöttek elő: egymást hibáztatták, elégedetlenek voltak egymással és szinte semmiben nem értettek egyet. A feleség arra panaszkodott, hogy ő viszi a háztartást egyedül. Úgy érezte, a gyerekek nevelése csak az ő gondja és kifakadt a férjére, mert egyre többször járt el otthonról. A férj pedig – jogosan – arra panaszkodott, hogy egyáltalán nincs szexuális életük.

Az évtizedek óta fennálló házasságokban ezek a problémák gyakoriak, általánosak.

Ha mindkét fél hajlandóságot mutat, akkor nem annyira nehéz egy ilyen helyzet kezelése, mert csak jobban oda kellene figyelni egymásra, többet beszélgetni az igényekről és kidolgozni egy tervet arra, hogyan és miben érjünk el változást. Ha mindkét fél egyetért és van szándékuk helyrehozni, akkor el lehet érni javulást.

Azonban a várva várt változás náluk nem történt meg annak ellenére sem, hogy megvolt bennük a tettrekészség, a hajlandóság, a tenni akarás és az intelligencia is.

Ilyen esetben nálam az a főszabály, hogy: „AKKOR NEM TÖRTÉNIK VÁLTOZÁS, HA NEM A VALÓDI OK-OT KEZELJÜK.”

Ezért elkezdtem tovább keresni és egy kicsit mélyebbre ástam és kiderült, hogy bizony az egyik fél súlyos kudarcot szenvedett el a házasságuk kilencedik évében. A vesztesége annyira megrázó volt, hogy elmondása szerint ő onnantól kezdve már nem volt ugyanaz az ember. Introvertált lett. Az érdeklődése a világ és a szűk családja felé is drasztikusan lecsökkent. A vidámságát, életszeretetét egyfajta állandó csüggedtség és időszakosan megjelenő depresszió váltotta fel. Ezért a terápiát vele kezdtem el, csak vele, egyénileg.

Néhány alkalom után a hölgy élete megváltozott és az a személyes problémája – amit máshol már évek óta próbált kezelni – megszűnt.

Utána a férj is eljött, mert neki is voltak olyan terhei, amit még nem sikerült letennie. Félénken kérdezte meg: „Elmondhatnék valamit?”„Természetesen” – válaszoltam, „hiszen azért vagyok itt, hogy meghallgassalak.”

Ezen a találkozáson elemi erővel törtek fel belőle a szavak a sok éve felhalmozódó kimondatlan érzésekről, szörnyű gondolatokról, az elmúlt évek fájdalmáról, amit magának és a családjának okozott. Nem ítélkeztem. Semmi mást nem tettem, csak meghallgattam.

Ő pedig hatalmas megkönnyebbülést élt át azzal, hogy elmondhatta mindazt, ami benne felhalmozódott. Ezután már csak egy egyszeri alkalomra volt szükség ahhoz, hogy megbeszéljük innentől hogyan építik újra a kapcsolatukat. Javulásnak indult a kapcsolatuk és nagy örömömre úgy jöttek el az utolsó találkozásunkra, hogy közölték: a közös dolgaik rendeződtek, tudnak beszélgetni és helyreállt az intimitás is.

Ennyire egyszerűen és gyorsan?

Nem tudsz túljutni a párkapcsolati válságon, ha az utadban egy kőszikla van, amit nem is látsz. Nem látod, mert olyan hatalmasnak tűnik, hogy kitakarja a teret, de azt érzed, hogy mindig ebbe a sziklába ütközöl. Amikor sikerül lebontanod a kősziklát, mert ehhez eszközt kapsz a kezedbe, akkor széles lesz a horizont, és haladhatsz egy jobb jövő felé. Változás és javulás pedig csak akkor lesz, ha a megfelelő okot találod meg és kezeled. Nagyon örülök, hogy tudtam nekik segíteni.

Várlak téged is, bármikor írhatsz nekem!

Szeretettel, Edit