Amikor valaki más kezd fontos lenni, az nem csak úgy a semmiből jön.

Valahogy így kezdődik: 

„Csak jól esett vele beszélgetni.” „Ő odafigyel rám.” „Végre valaki megért.” „Jól esik, hogy csodál.”

A párkapcsolatokban az őszinteség hiánya akkor kezdődik el, amikor először érzi valaki, hogy nem mer, nem tud, vagy nem akar elmondani valamit a párjának.

Ez lehet egy apróság is, például az, hogy nem érzi jól magát, fáj valamije, nincs jó kedve, valaki megbántotta a munkahelyén, gondja van a gyerekével, a szüleivel, a barátaival, problémája van a munkájával. Olyan apróságról van szó, amiről az ember úgy érzi, nem fontos beszélni róla (mégis jó lenne valakivel megosztani), de az is lehet, hogy csak túllép rajta, nem akarja a társát fárasztani.

Elzárja magában ezt a pici információt.

Pedig az a jó, ha van kihez beszélni, ha el tudjuk mondani a másiknak! Legyen bármi is a gondolatunk. Még inkább jó lenne elmondani, ha valami rossz érzésről vagy a belső világunkhoz tartozó gondolatról van szó.

Természetesen mindenkinek joga van kommunikálni, vagy nem kommunikálni. A baj az, amikor az ember megállítja magában a kommunikációt valamilyen okból kifolyólag, pedig jól esne elmondania.

Bagatellizálja a benne lévő mondanivaló fontosságát, azt, amit látott, érzett, a vele történteket: „Kár ezért a szót vesztegetni.” 

Vagy úgy gondolja: „Nem akarom terhelni a férjemet, van elég baja.” 

Vagy úgy hiszi: „Úgysem értene meg. Úgysem hallgatna meg…”

Vagy: „Úgysem figyel arra, amit mondok, minden szó felesleges.”

Talán azért nem mondja el, mert nem akar elesettnek, gyöngének látszani, vagy olyannak, aki problémás. Lehet, hogy arra nevelték a szülei, hogy jobb, ha elzárja a negatív érzéseket, gondolatokat. 

Hová vezet mindez? 

Oda, hogy végül bezárkózik. Abbahagyja gondolatainak, érzéseinek szabad folyását, áramlását, megosztását. Lakatot tesz a szájára, elzárja a szabad és nyílt kommunikáció áramlását. Ezzel megbetegíti saját magát és a kapcsolatát is. 

Van olyan, hogy elmondta ugyan a gondolatait a másiknak, de a párja úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna. Egyik fülén be, a másikon kimegy a kommunikáció és nem érinti meg, amit a párja mondott neki: nem reagál rá, nem ad választ, megoldást, még annyit sem jelez, hogy megértette. A párterápián ilyenkor hallom ezt: „De hát elmondtam neki százszor! Olyan sokszor elmondtam!” 

Tudom, mindenre van kifogás és elfogadható magyarázat, hiszen a párkapcsolatban egyik fél sem lelki terapeuta. 

De ha mindkét fél és képes lenne arra is, hogy meghallgassa, megértse a társát – ítélkezés és közbevágás nélkül – akkor és csak akkor őszinteség lenne a kapcsolatban.

Amikor a kapcsolat olyan fázisba jut, hogy az egyikük szeretne valamiről beszélni, de bármilyen oknál fogva NEM tudja elmondani, akkor ez lassan szokássá válik és egyre több esetben nem mondja el a kisebb vagy nagyobb gondjait sem.

Ezek a „nem beszélek róla” – témák aztán felhalmozódnak. Ez egy lassú folyamat, ezért jellemzően amikor a párok ráébrednek arra, hogy eltávolodtak egymástól és a kapcsolat kihűlt, akkor valójában már évek óta tart a válság, mert egyre több és több „nem beszélek róla” – téma van mindkettőjük fejében.

Egy ilyen helyzetben mindketten nagyon sebezhetővé válnak, de leginkább az a fél, aki nem kap figyelmet és megértést. És ekkor következik be az, hogy felbukkan a harmadik fél, az a szereplő, aki  viszont MEGHALLGATJA őt, reagál az érzéseire, gondolataira, és akivel kialakul egy jó és szabad kommunikáció. Olyan, amilyen a párjával már régóta nincs.

„Csak jól esett vele beszélgetni!” – halljuk.

„Ő odafigyel rám.”
„Végre valaki megért!”
„Jól esik, hogy csodál!”

És egyszer csak azon kapja magát, hogy várja az üzenetét.

Azt érzi, hogy valakinek fontos lett a véleménye. Valaki odafigyel rá. 

A párjával pedig már nem is foglalkozik. Elhanyagolja.

Gyakran írják nekem kommentekben, hogy: „Nem értem, hogyan történhet meg valakivel, hogy képes teljesen elveszíteni a fejét és beleszeretni valakibe, akivel csupán levelezik?” „Hogy történhet meg ez?”

A válasz nagyon egyszerű: 

Találtak egy olyan személyt, aki odafigyel rájuk, aki törődik velük, aki meghallgatja és megérti őket. Ez egy olyan varázslatot indít el, hogy ennek nyomán új izgalmat fedeznek fel magukban, kíváncsiságot a másik fél iránt és mivel ezt a kapcsolódást titkok is övezik a vágy elkezd elhatalmasodni rajtuk.

Sokan ilyenkor azt mondják:
„Nem történt semmi.”
„Csak beszélgetünk.”
„Még nem léptem át a határt.”

Mi is valójában a határátlépés, mikor beszélünk megcsalásról? Az érzelmi megcsalás? A levélváltások? A személyes találkozás, vagy az első csók? Netán a szélsőséges eset, amikor fizikailag is odaadja magát neki?

Tedd fel magadnak a kérdést: szeretnéd, ha ezt veled tenné meg a párod? Ha úgy gondolod nem, nem szeretnéd, akkor ez bizony nem fér bele tőled sem.

A másik kérdés, amivel ezt el lehet dönteni ez lehetne: Az, amit teszel mennyire tolerálható a párod részéről? Őszintén el tudod mondani neki, hogy mit csinálsz, ő pedig rendben lévőnek tartja? Ha nem, akkor ez már megcsalásnak számíthat.

A magnetikus vonzalom nagyon erős tud lenni.
Olyan érzéseket hoz felszínre, amiket talán évek óta nem éltél át.
És könnyű összekeverni a friss izgalmat a valódi szerelemmel.

A kérdés nem az, hogy érzel-e vonzalmat.
Hanem az, hogy mit kezdesz vele. De ha tudatlanul sodródsz benne, abból lehet válság, hűtlenség, szétesés, szakítás vagy válás.

Természetesen ez egy csapda és egy illúzió. Ezek az emberek egyszerűen olyan dolgokra vágynak, amit a saját partnerüktől nem kapnak meg: 

a törődést, a csodálatot, az izgalmakat.

A rejtélyes harmadik féllel való hétköznapok bizonyítanák, hogy a varázs nagyon gyorsan eltűnik és a vágy gyorsan elillan, de mire idáig elérnek, a saját kapcsolatuk romokban hever.

Szóval nem éri meg.

Inkább javítani kellene a kommunikációs készségeken és hajlandóságon. Ki kellene alakítani a hétköznapokban is azt, hogy odafigyeljetek egymásra és sokat beszélgessetek.

Tudom, hogy néha ez nem megy könnyen, de ebben segítenek a beszélgetésindító kártyák. Ezekkel a kártyákkal sokkal jobban megismeritek egymást és saját magatokat is. Jó lenne, ha ez az igény eleve meglenne a kapcsolat kezdetekor és soha nem hunyna ki. 

FIGYELEM! 

Figyelj oda arra, amikor a kommunikáció lecsökken köztetek!

Ez az egy azonnali figyelmeztető jel, hogy valamit tenni kell.

Azok közt a párok között, ahol megvan a kommunikáció, a csend sem kínos, és nem lehangoló, mert bármikor újra tudnak kapcsolódni.

Arra buzdítalak, hogy soha ne hagyd abba a kezdeményezést és ne engedd kiveszni a kapcsolatból a valódi, minőségi beszélgetéseket. 

Soha ne hagyd abba az őszinte és tiszta kommunikációt!

Pont ezért írtam meg a „Magnetikus vonzerő” ebookot.

Ez egy gyakorlati útmutató arról,
– hogyan ismerd fel a végzetes harmadik fél hatását,
– hogyan kezeld a veszélyes vonzódást,
– és hogyan védd meg a kapcsolatodat, mielőtt késő lenne.

Nem moralizálok.
Nem ítélkezem.
Segítek tisztán látni egy érzelmileg nagyon erős helyzetben.

Ha most szenvedsz a vonzódás csapdájában…
ha érzed, hogy kezd kicsúszni a kezedből az irányítás…
akkor ez az ebook neked szól.